Deszkalózok – Csak semmi fánik! társasjáték

Ti, a Deszkalózok játékosai, csintalan, ifjú kalózok vagytok, akik az öreg Zsiráf kapitány kincséből csennének csillogó csecsebecséket, aranyat, szablyát, és más, kalózosan hasznos holmikat. Mindeközben persze szegény cimboráitokra igyekeztek ráhúzni a (sós)vizes lepedőt. De vigyázni kell ám, mert az imbolygó lélekvesztő deszkái hangosan nyikorognak, és akit csenésen csíp a kapitány, annak bizony irány a palló! Minden kincsért, amit enyves kézzel elemeltek, a többiek pallója végére kerül egy súly. Talán épp eléggé, hogy a következő lépésüknek csobbanás legyen a vége! Aki elsőként a vízbe pottyan, elveszíti a játékot!

Hogy is megy ez pontosan?
Minden körben a soron következő ifjú tengeri kiselefánt felfed egy kártyát a kincsesládapakli tetejéről, aztán felfedhet még egyet, és ha elég mohó és merész, akkor még egyet, és még egyet. Amíg különböző kincseket fed fel, addig nincs baj, bármikor megállhat, és annyi súlyt rakhat a többiek pallóinak végére, ahány kincset bátorkodott felfordítani. Ha azonban két egyformát fordít, a kapitány rajta kapja, és nincs mese, lépnie kell egyet a maga pallóján, az óceán háborgó habjai felé. A súly és a lépegetés előbb utóbb ahhoz vezet, hogy az egyik kiselefánt leborul a pallóról, a játék ekkor véget ér, a többiek szárazon megúszták a kincsvadászatot – aztán persze jöhet a visszavágó!

Pimaszul csillognak a szemek, halk kuncogás hallatszik, miközben egy újabb kártya fordul meg? Csapjatok fel ti is Deszkalóznak, és tegyetek próbát a merészségből – csak semmi fánik!