Airlines Europe

Nézzük a játékot részletesen. A térképen Európa látható, útvonalakkal szabadon összekötve (a repülőgépes téma nagyobb szabadságot biztosít, mint a sínek, így akár London-Moszkva járatra is vásárolhatunk útvonalengedélyeket). Az útvonalakra majd tíz társaság repülőit helyezhetjük le: ezek jól kidolgozott repülőfigurák a tíz szín persze mindenképp azt eredményezi, hogy színvakoknak nem ajánlott a dolog, egy-két szín egy kicsit közel áll egymáshoz, ahogy a részvényekkel is akad egy kevés efféle probléma, legalább addig, amíg nem jegyezzük meg a nevüket. A társaságok nevei persze igen mókásak, különösen, ha társasmániásként nézzük őket: a tizenegy társaság (tíz plusz egy különleges) mind különböző társasjáték-kiadókról kapta a nevét. A non plus ultra különleges társaság természetesen az Air Abacus, de van itt például Days of Flying Wonders, Lucky Hans (németre fordítva Hans im Glück), Friedemann Friese nyomán zöld színű FF Flys, avagy a már csak tényleg sok háttérinformációt tudók számára mókás legkisebb, fehérrel jelölt társaság, a White Winds…
A játékosok nyolc részvénykártyát kapnak a kezükbe (kettőt-kettőt letéve, majd szimultán felcsapva közülük, ez lesz a kezdő részvényállományunk), a többiből ötöt felcsapunk, a maradék közé szépen, szabályozottan beosztjuk a három pontozós kártyát (az utolsó pontozólapot az utolsó tíz lap közé keverjük, így mindenki annyit tudhat, hogy valamikor az utolsó tizenegy lapnál ér véget a játék). Leheletnyi előnye még így is van a kezdőjátékosnak, ugyanis várhatóan nem mindenki kerül ugyanannyiszor sorra a játékban (hacsak a pontozólap nem az utolsó játékosnál bukkan fel), ezért játékossorrendben mindenki eggyel több győzelmi ponttal kezdi a játékot.
A légitársaságoknak pedig egy-egy jelölőjét helyezzük a tábla körül futó pontozósávra, meghatározott helyekre, így ezek közül a jelölők közül is némelyik kisebb előnnyel, némelyik kisebb hátránnyal indul.
Amikor a játékos sorra kerül, négyféle akció közül választhat (ez kevéssel több, mint amit egy abszolút kezdőknek ajánlható játékban találunk, de azért mégis elég gyorsan hozzá lehet szoktatni őket). Vehetnek fel pénzt, játszhatnak ki részvényeket a kezükből, vásárolhatnak Air Abacus részvényeket és (főleg) útvonalengedélyeket vásárolhatnak. A legegyszerűbb a pénzfelvétel: 8 pénz üti a markunkat, ám hogy ne kezdje senki túlzott pénzhalmozással az egészet, a pénz mennyisége korlátozott (játékosonként 30 pénz forog itt), és ha véletlenül elfogyna a bankból a pénz, mindenkinek le kell csökkentenie a pénzállományát 8-ra.
Márpedig a játékosok másként is jutnak pénzhez: a részvények kijátszásával. A kézben tartott részvény nem részvény – pontozáskor csak az számít, ami előttünk hever az asztalon. Ha részvények kijátszását választom, akkor vagy két társaság egy-egy részvényét rakom ki magam elé, vagy egy társaságból annyit, amennyit szeretnék. Minden kijátszott részvényért 2 pénz üti a markomat. Ilyenkor egyébként kijátszhattam Air Abacus részvényt is, ami a különleges, „adu ász” társaságé: ennek repülői nem kerülnek fel térképre, és ilyen részvényt nem szerezhetünk máshogy, csak az erre szolgáló külön akció révén. Ebben az akcióban egy saját részvényünket cserélhetjük egy AA-részvényre, vagy három részvényt kettőre, mindenesetre az AA-részvény a kezünkbe kerül és ugyanúgy ki is kell még játszanunk. Márpedig, tekintve, hogy a játék egyrészt gyorsabban pörög, mint remélnénk (vagyis kevesebb akciónk van, mint amennyit elsőre hinnénk), másrészt a részvények megszerzése nem is könnyű feladat, ez azt jelenti, hogy az egyébként sokat érő Air Abacus-részvények beszerzésén kétszer is elgondolkodik az ember.
A negyedik akció az egyetlen, amelyben részvényekhez juthatunk: ez az útvonalengedélyek vásárlása. Ilyenkor fogok egy repülőt, és az adott társaság központjából vagy ahhoz már a társaság által elért városból induló útvonalra helyezem. Egy-egy ilyen útvonalon általában két-három engedélynek van hely, amelyek ára a térképen látható. A repülőt a legolcsóbb útvonalra helyezem, ezt az árat fizetem ki érte, és a társaság értéke is ennyivel nő (a jelölőjét előrébb mozgatjuk a pontozósávon). Amennyiben sikerül a négy legkisebb (vagyis legkevesebb részvénnyel és repülővel jelen lévő) társaság valamelyikével ilyenkor elérni a célállomását (átjutni vele általában Európa másik végébe), akkor a társaság értéke tovább nő a hosszú útvonalért járó bónusszal.
Ha akarom, felrakok még egy repülőt, majd az akcióm befejezéseként, akár egy, akár két útvonalat fejlesztettem, felveszek a kezembe egyetlen részvényt az öt felfordított közül, vagy a lefordított pakliból. Vagyis sürgethetem a fejlesztést, de részvényhez akkor is csak egyhez jutok.
És persze háromszor, a szürke pontozólap felcsapása után bekövetkezik a pontozás. Ilyenkor még mindenki elvehet egy részvényt a tőzsdéről (a felfordított lapok közül), a többit félredobjuk, és kiértékeljük az összes légitársaságot. A pontozósávon a pontok szinte lényegtelen információk, ezért nem is ezekre helyezi a grafika a hangsúlyt, hanem a sávokra: minél előrébb jutott egy-egy társaság jelölője, annál erősebb sávba került, és minden sávhoz meghatározott pontozás tartozik. 11-15 pont között álló jelölőhöz tartozó társaság részvényei például a többségi tulajdonosnak 4, a második helyezettnek 2, a harmadiknak 1 győzelmi pontot hoznak, 16-21 pont között ez az érték már 5/3/2/1, vagyis itt már a negyedik helyezett is győzelmi pontot kap. Az extrém esetben elérhető utolsó sáv (61 ponttól) már 16/8/4/2/1 pontot hoz.
Éppen ennyit érnek az Air Abacus-részvények is (fixen) az utolsó pontozáskor, míg a másodiknál 8/4/2/1, az elsőnél 4/2/1 pont jár értük. Természetesen az nyer, akinek a játék végén a legtöbb pontja van.

Forrás: lacxox blogja