Captain Sonar

"Tudom hol vannak, kapitány! Tudom, hol vannak!"- hadarja a lokátoros."Északnak fognak fordulni.""ÉSZAK!"- hangzik fel a túloldalról. Mire a kapitány rendelkezik:"Meglőjük őket. Első tiszt, be van töltve a torpedó? - Igen, kapitány!"- majd a mérnökhöz fordul:"Működik a fegyverrendszer?" "Igen, kapitány!" "ÁLLJ! Lövünk."A lokátoros megadta a koordinátákat. Telitalálat.

A történet szerint 2048-at írunk. Új gazdasági háború dúl. A ritkaföldfémek kulcsfontosságú szerephez jutottak az új, fejlettebb gépek építése során, és ezért az egész világon meghatározó gazdasági tényezővé váltak. A legújabb tengeralattjáró-prototípusokat magáncégek fegyverzik fel, hogy az óceán mélyére merülhessenek az értékes anyag után kutatva satöbbi. Lényeg a lényeg:

merülünk, lövünk, próbáljuk elérni, hogy minket ne találjanak el.

Egy újabb torpedó? Ó, bőven több annál!

A Captain Sonar csapatjáték. A hatalmas paraván (két, 115 centi hosszú darab egymás mellett) két oldalán a két tengeralattjáró legénysége: a lokátoros, a kapitány, az első tiszt és a mérnök. (Nyugalom, a játék játszható nyolcnál kevesebb játékossal és két és fél méter hosszú asztal nélkül is!)

A kapitány adja meg az irányt, az első tiszt kezeli a különböző fegyverrendszereket és a tengeralattjáró eszközeit, a mérnök arra ügyel, hogy a rendszerek lehetőleg ne hibásodjanak meg, a lokátoros pedig vadul kagylózza az ellenfél kapitányát, és próbálja meghatározni az ellenfél pozícióját. Bizony, nem csak úgy vaktában lövöldözünk, meg aztán a fegyverrendszernek is rendben kell lennie, a torpedót is be kell tölteni, nem lehet úgy köpködni, mint a meggymagot.

Forrás: boardgamegeek.com

Mindenki a helyére!

A kapitány előtt egy térkép hever. Amikor megadja az irányt, ezen a térképen jelöli a tengeralattjáró útját, egy egységet az adott irányba. A lokátoros előtt ugyancsak ott a térkép, rajta egy átlátszó plexilap. Ő ezen jelöli, hogy az ellenfél épp melyik irányba haladt. Mivel a pálya sosem teljesen üres - néhány sziget itt-ott akadályozza a tengeralattjárók szabad kóválygását -, manőverezni kell, így a tengeralattjáró által leírt minta előbb-utóbb láttatni fogja, merre is vannak éppen. Ha a lokátoros ügyes, akkor inkább előbb, mint utóbb.

A kapitány táblája

Az első tiszt előtt ott a tengeralattjáró teljes eszközkészlete: torpedó, akna (támadáshoz), drón és szonár (az ellenfél hatékony felkutatásához), valamint a lopakodó üzemmód és egy speciális műszer, ami forgatókönyvenként változik. A dobozban öt különböző térképet találtok, mindegyikhez egy-egy forgatókönyv tartozik. Az egyes forgatókönyvek nem egyszer játszósak.

Az első tiszt táblája

Amikor a kapitány kiadja az irányt, az első tiszt egy tetszőleges eszközön tölt egy egységnyit, ezzel közelebb hozva őket ahhoz, hogy aktiválásra készen álljanak. A mérnök pedig ugyanekkor ikszel egyet a tengeralattjáró áramkörein. Ezek bizonyos kombinációban elromlanak, amitől a hajó sérül, más kombinációban megjavulnak. De az egyes rendszerek már egy iksztől is leállnak, így a mérnöknek okosan kell egyensúlyoznia, hogy a megfelelő rendszereket a megfelelő pillanatban aktiválni lehessen, ugyanakkor a jármű se tegye fel a kezét egyhamar.

A mérnök táblája

A sikerhez mindenkire szükség van. Nincs olyan, hogy ki a fontosabb. Mindenkinek koncentrálnia kell a maga területére, persze az összhang is kiemelten fontos: ha a lokátoros tudja, merre van az ellenfél, a kapitány vagy szonárt fog kérni, hogy ellenőrizze (akkor a szonár be kell, hogy legyen töltve az első tiszt által, a zöld rendszernek működnie kell, mert ide tartozik a szonár - ez a mérnök felelőssége), vagy lőni fog (ekkor pedig torpedó kell és a piros rendszernek kell működnie). Senki sem dőlhet hátra, hogy majd a többiek megoldják.

Három, kettő, egy - IDŐ!

A Captain Sonar játszható körökre osztottan vagy valós időben. Az igazi ízét persze az utóbbi esetben adja ki. A versenyfutás az idővel, a káosz, ami akkor jelentkezik, amikor az ellenfél lő, mi meg azt sem tudjuk, merre vannak vagy mihez fogjunk egyáltalán - dicsőségesebb esetben ugyanez fordítva. A játékosoknak villámgyorsan kell döntéseket hozniuk, a lokátoros folyamatosan figyel, mert nem szalaszthat el egyetlen irányt sem, közben persze a kapitánnyal is kell kommunikálnia. A fejetlen kapkodás süllyedéshez vezet, így a legénységnek meg kell őriznie a hidegvérét, és koncentrálnia kell. A feszültség hullámai szorult helyzetekben így is magasra csapnak, és a játékosok valóban érzik azt a bizonyos "egy mindenkiért, mindenki egyért" érzést. Mert csak egymásra számíthatnak.

Woland